A csalódottság kezelésének három módja

Egy életet lehetetlen úgy leélni, hogy ne érezzük csalódottnak magunkat, legyen ez másokban vagy akár magunkban való csalódás. Azt nevezzük csalódásnak, mikor nem az elvárásainknak vagy vágyainknak megfelelően alakulnak a dolgok. De, hogyan is kezeljük ezeket? Van-e rá “optimális” reakció? Ebben a bejegyzésemben ezt szeretném körbe járni, bemutatni a kevésbé ideális megküzdéseinket, majd azt, hogy hogyan lehet jobban kezelni a csalódottságot és az abból fakadó negatív érzéseinket, gondolatainkat.

Hogyan küzdesz meg a csalódottságoddal?

A csalódottságra adott reakciókat három főbb csoportba soroljuk, ezek a passzív, az agresszív és az asszertív. Ezek a kategóriák nem exkluzívak, tehát, általában mindenki reagál mind a három módon, de jellemzően van egy dominánsabb reakció típus. Nézzük meg ezeket közelebbről, és közben próbáld meg felismerni, hogy te neked melyik lehet a domináns reakció típusod.

A passzív reakció

Aki passzívan reagál, jellemzően feladja, amire vágyott (pl.: nem kéri meg a másikat újra, hogy segítsen neki elmosogatni) vagy önkritikussá válik (pl.: nem sikerült neki egy dolgozat, akkor elkezdi ostorozni magát, hogy béna, buta stb.). Az is elképzelhető, hogy elkezdi sajnálni magát, és duzzog. Ha mások okozták a csalódást, lehet, hogy lemond róluk, elkönyveli őket olyannak, amilyenek (pl.: egyszer lemond valaki egy találkozót, nem keresi többet). Ezek a reakciók hosszútávon csökkenthetik az önértékelést és akár depresszióhoz is vezethetnek. Ez abból fakad, hogy a passzív reakció mentén való működés, egyrészt önostorozással járhat együtt, ami az önértékelés rovására megy, másfelől, pedig nem kérünk segítséget, nem bízunk másokban, nem fejezzük ki az igényeinket, mert úgyis csak csalódnánk, így ezt elkerülve, egyedül próbáljuk meg megoldani a problémáinkat, ezzel sokszor túl sokat magunkra vállalva, és megfosztva magunkat a pozitív csalódásoktól, amit mások okozhatnának.

Az agresszív reakció

Aki agresszívan reagál, általában mérges lesz és ezt hangoztatva akár az adott helyzetet (“Már megint késik ez a rohadt MÁV!”) vagy a csalódást okozó személyt támadja (“Nem igaz, hogy már megint nem tudtál elmosogatni!!”). Rosszabb esetben ez eszkalálódhat akár fizikai erőszakig, vagy sokszor a bosszú vágya jelenik meg (“Sanyi jól kiszúrtál velem, ezért meg fogsz fizetni”). Talán nem nehéz látni, hogy hosszútávon (és sokszor rövidtávon is) nem túl szerencsés, ha elveszítjük a fejünket és olyan dolgokat mondunk vagy teszünk, amivel másnak fájdalmat okozunk.

Az asszertív reakció

Aki asszertívan reagál, ugyanúgy megéli a csalódottság érzését, mint az előző két típus, de ez teljesen rendben is van. A különbség, hogy nem magát vagy másokat kezd a történtekért hibáztatni, és nem ragad bele a negatív érzéseibe (nem ostorozza magát, és nem is kiabál másokkal). Ha asszertívan kezeljük a csalódást kiváltó helyzetet, akkor megkeressük a felelősségünket benne, akkor is ha az csak 0,1%, tanulunk belőle, és megnézzük, hogy a jövőben, hogyan tudnánk máshogy működni (pl.: Sanyi korábban is átvert, a jövőben óvatosabbnak kell lennem vele, vagy oké ez a teszt most nem sikerült jól, valószínűleg azért, mert utolsó pillanatban kezdtem neki tanulni, a jövőben korábban neki állok). Ha már tudtam tanulni és fejlődni, azzal már több lettem és ez a negatív élmény, ami a csalódás, már tudott valami pozitívat is adni nekem, így nem volt hiába. Az is elképzelhető, hogy teljesen rajtunk kívül eső okból csalódunk, így lehet nincs semmi, amit máshogy csinálhattunk volna, ekkor csak fogadjuk el, hogy ez most így alakult és menjünk tovább. Pár gondolat, ami ebben segíthet:

• Rossz érzés, ha igazságtalanság történik velünk, de az nem a világvége.

• Túl leszek ezek a fájdalmon, sőt tehetek is azért, hogy túllendüljek rajta.

• Elfogadom a másik döntését. Lehet, hogy visszautasították a kérésem, de nem engem utasítottak vissza, mivel a kérésem nem én vagyok.

• Nyíltan kifejezni az igényeim és érzéseim nem könnyű, de jó, még akkor is ha lehet, hogy visszautasítanak, de legalább adtam egy esélyt magamnak és a másiknak is.

Összegzés

Próbáld meg felismerni, hogy te melyik típusba tartozhatsz. Ha nem asszertívan, akkor hogyan reagálsz egy-egy helyzetben? Tudnál-e esetleg máshogy? Én azt gondolom, hogy törekedjünk az asszertív megközelítésre az életünkben. Nem baj, ha néha nem sikerül, de hosszútávon ez vezet a kiegyensúlyozott élethez. A rossz élményeink így többé tehetnek minket, ami már önmagában egy jó érzés, erősíti az önértékelést, és segít, hogy a jövőben máshogy, jobban tudjunk hasonló helyzetekben reagálni. Ha tetszett a bejegyzés, olvasd el egy korábbi írásom az asszertív kommunikációról!